Olaszország szélső északkeleti részén fekvő Velence, a Kelet kapuja, a 10. században önálló bizánci tartomány lett. Kizáró kereskedelmi kapcsolatok a keleti országokkal és az 1204 -es keresztes hadjárat győzelme gazdagságot és hatalmat hozott, amelyet az európai és török riválisok csak fokozatosan pusztítottak el. Ma Velence kapcsolatai a helyi Veneto régióval vannak, amely a lapos folyó síkságaitól a Dolomitokig terjed.
Velence azon kevés városok egyike a világon, amelyek valóban egyedinek mondhatók. Minden esély ellenére túlél, az Adria árapályvizei közepette alacsony iszappadokra épül, és rendszeresen áradásoknak van kitéve. A középkor folyamán Velence az egymást követő dózsák (főbírák) vezetésével kiterjesztette hatalmát és befolyását a Földközi -tenger egészében Konstantinápolyra (modern Isztambul). Óriási gazdagságát a város művészetében és építészetében ünnepelték.
Egyedül Szent Márk gazdagsága tanúskodik Velence világhatalmi helyzetéről a 12. és a 14. század között. Miután lassan elvesztette a teret Európa új államai előtt, 1797 -ben Napóleonra esett. Végül Velence 1866 -ban csatlakozott az Olasz Királysághoz, így története során először hozta létre az egységet az országban.
Velence alapvető szöveteiben alig változott 200 év alatt. A város hangjai még mindig a léptek és a csónakosok kiáltásai. Az egyetlen motor az árkákat szállító uszályok motorja vagy a megállóhelyek között utasokat szállító vízibusz. Ugyanazok a kopott utcák még mindig taposva vannak. Évente több mint 20 millió látogató engedi magának ennek a valószínűtlen helynek a varázsát, amelynek „utcái tele vannak vízzel”, és ahol a múlt dicsősége minden körben nyilvánvaló.
Eszik
1 OSTERIA ALLA CIURMA
2 ALLA PALANCA
3 OSTERIA SANTA MARINA
4 LA ZUCCA
5 TRATTORIA DALLA MARISA
Ital
6 BÁR PUPPA
7 TAPPA OBBLIGATORIA
8 OSTERIA AI OSTI 9 SKYLINE TETŐREND
HARRY DOLCI